olvasható olvasandó

Olvasólista

Olvasólista

Krausz Emma: Osztálykép

Őszinte, feszes, érzékeny ifjúsági regény / értékelés

2018. április 29. - davidkrny

31460788_10157454773795884_8618543592496955392_n.jpgAz utóbbi időben már sok szó esett itt a blogon Krausz Emma első könyvéről az Osztályképről. Érdeklődve vártam magam is a regényt, hiszen olyan fontos témák kerülnek benne elő, mint a szerelem, a gyász, önmagunk és mások elfogadása, és az iskolai élet. Elolvasva a kötetet, azt kell mondanom, hogy egy nagyon őszinte, feszes, és sok érzelemmel operáló szöveget kaptunk, amely szinte egyszer sem lesz közhelyes, vagy didaktikus.

Az ifjúsági regények picit talán távol állnak tőlem, mert sokszor problémám van a stílusukkal. A vontatottság vagy a túlzottan pörgő események, a lelkizés és a közhelyesség, valamint az összecsapott, egy kaptafára felépülő cselekmény mind-mind olyanok, amik azonnal tönkre vágják az olvasmányélményt. S ebben a műfajban sajnos sok ilyen regényre lehet találni. Nyilván az újszülöttnek minden vicc új, de mennyivel jobb például a döntésképtelenségről a Hamletben olvasni, mint a sokadik egyforma regényben. Vagy egy olyan szövegben, ami őszintén, sallangoktól mentesen tud ezekről az univerzális problémákról beszélni. Krausz Emma regénye pontosan ilyen.

Számomra mindig picit fontosabb a mód és a forma, amin egy szöveg megszólal, mint a cselekmény. Az Osztálykép alaphelyzete némileg talán tipikus a visszahúzódó és a népszerű kamasz fiúval, a feltűnősködő, csinos rossztanuló és a kövérkés jótanuló tinilánnyal, az omladozó magyar gimnáziummal, az elfogadó és a tehetetlen szülőkkel. Mindez viszont egy olyannyira őszinte, lendületes, könnyed – ám nem leegyszerűsítő, vagy súlytalan – nyelven szólal meg, hogy egy percig sincs közhelyes érzésünk.

Őszintén szólva J.K. Rowling és Patrick Ness ifjúsági regényei jutottak eszembe a regény olvasása közben.

Nagyon bonyolult és nehéz témák fogalmazódnak meg. Szexuális orientáció, gyászfeldolgozás, alkohol, szexualitás, barátság és szerelem mind-mind előkerülnek. Nagyon pozitív a szövegben, hogy mindezekről nem általánosságban próbál beszélni, hanem igyekszik az adott helyzet összetettségére rávilágítani. Ezek hozzásegítik a fiatal olvasót, hogy összefüggéseket keressen s maga vonjon le következtetéseket. Olykor persze elkerülhetetlen néhány örökérvényű állítás megfogalmazása, de ezek is a szereplők szájából hangzanak el, így tompítva és szubjektivizálva a kijelentést. Jó példa erre az, amikor a túl megengedő és a mindent bekorlátozó szülőről esik szó. A két szereplő beszélgetéséből derül ki, hogy itt is az „arany középút” a legjobb, így a szöveg nem tetszeleg a megmondó ember szerepében. A másik nagyon jó technika erre az, hogy a regény nem hallgat el kellemetlen és problematikus helyzeteket. Például a tinédzserek féktelen, indokolatlan ivászatát és a szóbeli vagy testi erőszakot nem pusztán elítélendőként mutatja be, hanem valós létezőként, amiből az olvasó vonhatja le a saját maga számára a következtetést.

A karakterek személyisége kellően árnyalt és összetett. Mindegyikőjükről megfelelő mennyiségű információt kapunk meg ahhoz, hogy helyük legyen a történetben. Külön tetszett, hogy a személyiségük folyamatos változásban van, és nem sziklaszilárdnak tételeződnek, valamint, hogy a felszínen túl igen nehezen skatulyázhatók. Az introvertált fiúról kiderül, hogy igazából miért nyílik meg nehezen, a maszkulin focihősről, hogy miért gondolja magát femininnek, és a csinos, feltűnősködő lányról, hogy miért viselkedik úgy, ahogy.

A karakterek megvizsgálásával kiderülnek azok a belső és külső tényezők és kényszerítő erők, amik olyanná formálták őket amilyenek.

A regény maga pedig arról beszél, hogy ezekben a szituációkban milyen döntéseket lehet hozni. Arra világít rá, hogy a kellemetlen és bonyolult helyzetekből a kiút az őszinteséggel, saját magunk és a másik elfogadásával kezdődik. Arról is szól, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért, de leginkább csak a sajátjainkért, és hogy ennek ellenére nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezeknek milyen hatása lehet másokra.

A regény befejezése kissé talán túl idilli. Minden szál elvarródik, mindenki megtalálja a helyét, és elindul a jó úton a változás felé. Egy szereplőt kivéve, akinek a problémái nem látszanak megoldódni. Ebben a műfajban talán ez az idilli állapot nem jelent problémát.

Továbbá szerintem a valóság olykor talán még sötétebb, még több benne az alkohol és a szex, és más intenzitásúak bizonyos folyamatok.

Ez Krausz Emma első szövege – a Twister Media gondozásában –, így ha tanácsot kellene neki adnom, azt javasolnám, hogy ezekre figyeljen még. De gyorsan hozzá is tenném, hogy a túlzás, az idealizálás, vagy épp a tökéletlenítés az irodalom és a művészet sajátja, ez pedig egy igazán jól megírt fikciós szöveg.

Krausz Emma: Osztálykép, Budapest, Twister Media, 2018. 

A bejegyzés trackback címe:

https://olvasolista.blog.hu/api/trackback/id/tr3113879364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása