Nagyon vártam, hogy magyarul is megjelenjen ez a kötet, hiszen az első egészen különleges élmény volt.

A könyv első része mégis kevéssé volt erőteljes, mint az első kötet. Aztán olyan részek következtek, melyeknél, még a könnyem is kicsordult a meghatottságtól; egészen konkrétan Vanja születésének leírására gondolok. S ekkor kezdtem gyanakodni, hogy megeshet, hogy a hatáskeltés átlép egy szinten, ahol olcsóvá válik. Szerintem ez nem történt meg. Talán a jó írok alapfelszereltsége, hogy tökéletesen tudják szabályozni a különféle érzelmi töltöttségű részeket. 

A szöveg egy része – amikor egyik alkalommal hosszabban beszélget Geirrel a Pelikanenben – szintén ambivalens érzést keltett, hiszen arról beszél, hogy mennyire képtelen a pontos emlékezésre, miközben egy több ezer oldalas szöveget ír az emlékeiről roppant részletesen. Aztán ahogy a narrátor szépen lassan eltűnt, s csak Geir és az ő hangja maradt meg, kiderült, hogy hogyan is mozog ez a szöveg nagyon finoman a fikció, a dokumentumregény és az esszé határán. Itt és a kötet utolsó oldalain éreztem azt, hogy Knausgård könyve több mint figyelemre méltó. Azon túl, hogy a történet szintjén – bár nem vagyok biztos benne, hogy ez esetben beszélhetünk hagyományos értelemben vett történetről – ő emberként, férfiként, apaként, skandinávként, norvégként a lehető legőszintébben megnyílik az olvasónak, a szöveget is ilyen módon tárja, és bontja fel. Úgy gondolom, hogy a Pelikananben zajló beszélgetés, valamint a fikció és a valóság kapcsolatáról szóló részek alapján érthető meg a szöveg határon való léte. Egészen pontosan, hogy hogyan húzható, vagy sem, finom határ a valóság, a fikció és az emlékezés, valamint a fikcionális és esszéisztikus irodalom közé. Ha valamitől, akkor ettől nagyszerű ez a szöveg és kötet. 

Az pedig, hogy mennyi mindent ad az emberi kapcsolatok, az apaság, a férfiség, a szerelem vagy épp Skandinávia megértéséhez csak hab a tortán. Én például nagyon szerettem, amikor a norvég és svéd nyelv közötti kisebb-nagyobb eltérésekre reflektált. 

Remélem, a kiadó a többi kötettel sem lesz adós, bár a borítók összefüggése erre enged következtetni.

Karl Ove Knausgård – Szerelem (Harcom 2.), Magvető, Budapest, 2017. Ford.: Petrikovics Edit