Afonso Cruz regénye egyszerre költői, finom hangú és ironikus. Néhol pedig közhelyes, ami ebben a könyvben valamiért mégsem baj. A portugál saudade, avagy melankólia némi humorral szinte derűlátássá változik a könyv lapjain. A főszereplő elbeszélő, aki egy pocakosodó fiatal apuka, fokozatosan…

Ha valaki, akkor az északi szerzők írnak a legérzékenyebben a tengerről, a természetről és az emberi lélek legapróbb rezdüléseiről. Stefánsson könyve ezeket a témákat úgy kapcsolja össze, hogy közben a leglíraibb prózát írja. Olyan különleges szöveget kapunk ezáltal, mely átöleli Izland egész…

Az utóbbi időben már sok szó esett itt a blogon Krausz Emma első könyvéről az Osztályképről. Érdeklődve vártam magam is a regényt, hiszen olyan fontos témák kerülnek benne elő, mint a szerelem, a gyász, önmagunk és mások elfogadása, és az iskolai élet. Elolvasva a kötetet, azt kell mondanom, hogy…

Eddig sajnos kimaradtak Krasznahorkai korai munkái az olvasásaim közül, úgyhogy elkezdtem bepótolni ezt a hiányosságot az első novelláskötetével. A szerző szövegeit eddig is úgy láttam, mint a globális kilátástalanság, a "valami nagyon nincs rendben" művészi igényű…

Első mondat: Gustav Perle ötéves korában egyetlen dologban volt biztos: hogy szereti a mamáját. Az angol írónő könyve, ami egy egész életet dolgoz fel igazán klasszikus olvasmány. Abban a tekintetben mindenképp, hogy nagyon könnyen olvasható, az elbeszélő mindent tud – de…

A szolgálólány meséje egy újabb olyan regény, mely a belőle készült filmváltozat miatt került reflektorfénybe. Még jóval a sorozat körüli hype előtt került a várólistámra, de csak nemrég sikerült elolvasnom. Aztán pedig a szériát is sikerült végignéznem. Ha összevetjük a kettőt, akkor érdekes…

Nagyon vártam, hogy magyarul is megjelenjen ez a kötet, hiszen az első egészen különleges élmény volt. A könyv első része mégis kevéssé volt erőteljes, mint az első kötet. Aztán olyan részek következtek, melyeknél, még a könnyem is kicsordult a meghatottságtól; egészen konkrétan Vanja születésének…

Ha a Holtverseny nagyszerű volt, akkor ez a könyv még inkább az. Csak nagyon máshogy. Mondjuk a Holtverseny is azért volt jó, mert borzasztó volt, ez még inkább az.  Az elbeszélői hang józan, pontos, roppant őszinte és hiteles. A világ, amiben él szintén hihető, hiszen egy atomháborúban, még ha…

Rengetegszer hallottam erről a könyvről, hogy milyen nagyszerű, mégis ágáltam az elolvasásától – olvastam ugyanis a Régimódit, s az nem igazán tetszett, de persze nem ítélhetünk meg egy írót, egyetlen könyve alapján. De jól tettem, hogy végre elolvastam, hiszen nagyszerű élmény volt. Pár nap alatt…

Jó volt újraolvasni az új fordítás okán.  Közben azon gondolkodtam, hogy vajon Mersault-t az idegen vagy a társadalom. A cím alapján az előbbire gondolhatunk. Számomra kérdés, hogy ezzel az idegenségével Mersault nem veszti el emberi mivoltát? Mielőtt olyanná lennék, mint az esküdtek, akik azért…