A szolgálólány meséje egy újabb olyan regény, mely a belőle készült filmváltozat miatt került reflektorfénybe. Még jóval a sorozat körüli hype előtt került a várólistámra, de csak nemrég sikerült elolvasnom. Aztán pedig a szériát is sikerült végignéznem. Ha összevetjük a kettőt, akkor érdekes megállapításokra juthatunk.

A regény tökéletes képet fest az elnyomás jellegéről, egy olyan társadalomról, amelyben az emberek vagy elfogadják sorsukat, vagy elfogadtatják velük.

„– Azt hittük, jobb világot teremthetünk.
– Jobbat? – bukik ki belőlem alig hallhatóan. Hogy hiheti, hogy ez jobb?
– A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat. Mindig vannak, akiknek rosszabbat – feleli.” (329. oldal)

Emellett szerintem nagyon érdemes arra a vonulatra figyelni, hogy ez milyen alapokra épül fel. Itt a férfi-női ellenségeskedésre gondolok, mely teljesen áthatja a regény jelenét és múltját is. A legfeltűnőbb az volt számomra, hogy a regény múltjában és a jelenében is mennyire gyűlölködve viselkednek egymással a nők és a férfiak. Pontosan ábrázolja azt, hogy a másik ember idegensége nem a bőrszínénél vagy a nemzetiségénél, hanem már a neménél kezdődik.

A regény felhívja a figyelmet erre az ösztönös védekező mechanizmusra, amivel az idegenségre, jórészt félelemből reagálunk. Megbélyegzéssel, utálattal, általánosítással, meg nem értéssel fordulunk az ellenkező neműek felé.

Az epilógus új nézőpontba helyezi a regény egészét. Itt feltűnő az a fajta rejtett szexizmus, ami a tudományos beszédmódot és napjaink diskurzusát is jellemzi. Úgy tűnik, mintha az ember nem változna, s nem fordítana elég figyelmet arra, hogy miről és mit beszél. 

Akárcsak a regény a belőle készült sorozat első évada is egy nagy cliffhangerrel végződik. A széria nagyobb figyelmet fordít a mindennapokra, valamint Fredé belső világa és múltja is még jobban kibomlik – az anyja mondjuk épp kimarad, de az ígéretek szerint a második évadban majd ő is megjelenik. Az sem mellékes, hogy a sorozatban kibomlik a gileádi rezsim kialakulásának módja is. A regény biztosan nem folytatódik, de a filmváltozat második évada kétségkívül sok újdonságot hoz. Egy valami viszont biztos állandó marad: a kilátástalanság, az elnyomás és Nick örökké érzelemmentes arckifejezése. 

Margaret Atwood – A szolgálólány meséje, Budapest, Jelenkor, 2017. Ford.: Mohácsi Enikő